Bird-Human cooperation system
A kooperációs modell lényege, hogy a szereposztásból hiányzik az irányító személye, így megszűnik a kapcsolatrendszer vertikális szintje. A horizontban gondolkodunk, annak is fogaskerék modellezésében: a természet körfolyamatok összessége, amelyek egy ponton mindig visszatérnek önmagukba, és útjuk során, mint a fogaskerék apró elemei kapcsolódnak a rendszer egy másik eleméhez. Végső soron ezen elemek összefonódása élteti a rendszert, és hajtja előre a kereket.
A madár-ember kooperáción alapuló termelési gyakorlat tehát egy olyan horizontális szemléletváltáson alapuló ökológiai gazdálkodást jelent, aminek mozgatórugója a folyamatos ismeretbővítés a természettudományok- kiváltképp az ökológia és környezeti kölcsönhatások- területén, és ami ezt a tudást a meglévő gyakorlattal összefűzve határozza meg a termelési célokat a rendelkezésre álló lehetőségek és erőforrások felelősségtudatos mérlegelése mellett.
A megfogalmazott célkitűzések gyakorlatba történő átültetése a madárpopulációk ökoszisztéma-szolgáltatásainak legoptimálisabb kihasználása mellett, a mutualizmus elemi kölcsönhatásrendszerében valósul meg, a kár-haszon mérleg folyamatos racionalizálása mellett. Az így létrejövő gazdálkodási rendszer belső struktúráját és dinamizmusait tekintve képes lehet nemcsak az ökoszisztéma megóvására, hanem rekonstrukciós folyamatainak támogatására is.
Az egyéni felelősség és a kisléptékű rendszerek biodiverzitásőrző stratégiái rendkívül fontos helyet foglalnak el a fenntartható jövőért tett erőfeszítések hálójában, és a már ismertetett kooperációs modell alkalmazásával nagymértékben javíthatjuk esélyeinket a helyreállítási folyamat során. Az ökológiai gazdálkodás alapelveire építő madár-ember kooperációs gyakorlat egy intenzív, egymásra épülő és egymásból építkező lépcsőzetes fejlődési stratégia, amiben a populációk kölcsönösen előnyös kapcsolata az építő és építkező kölcsönhatásokban is ki tud teljesedni. Az újfajta szemlélet és gazdálkodási gyakorlat eredménye pedig nem más, mint egy élő és életet adó egészséges, kiegyensúlyozott környezet.
A madár-ember együttműködéssel kapcsolatos tapasztalataimat, és az ebből kialakult elméletemet leginkább egy piramismodellben tudom vizualizálni. A piramismodell alján az ökoszisztémák kapcsolatrendszerei jelentik a szilárd alapot- ezeknek átfogó ismerete elengedhetetlen a sikerhez. Az alapozás után meg kell határoznunk a madarak helyét ebben a struktúrában, majd következő lépésként fel kell tárnunk a madár-ember kapcsolatok rendszerét. Amikor a rendszer már átláthatóvá és értelmezhetővé válik, szűkítenünk kell a madárökológia összefüggéseit a termelési folyamatra, és el kell jutnunk a madárvédelem és gazdálkodás összefonódásainak konkrét ismereteihez.
Végül mindezen folyamatok eredményeként kialakul a madár-ember kooperációs gyakorlat, ami lehetővé teszi nemcsak a környezet védelmét, hanem az ökoszisztéma helyreállítását is.
A madár-ember kooperáció szemléletváltásának modellje már a piramis második szintjén képes beindítani azt a hatásmechanizmust, ami ab ovo magával hozza az önreflexió, az alkalmazkodás és együttélés újra definiálásának képességét, ami hozadéka és egyben haszna, majd a piramis tetején már mozgatórugója is a rendszernek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdálkodó képes újraértékelni a termelési gyakorlattal kapcsolatos elképzeléseit, képes változtatni gyakorlatán annak érdekében, hogy kialakítsa a kiegyensúlyozott vadvilág-ember együttműködést. Alkalmazkodik környezetéhez, annak minden részletében (időben és térben egyaránt), és ennek hatására megváltozik együttélési mechanizmusa az őt körbe ölelő életközösségekkel: a korábbi vertikális irányokat a horizontális szemlélet váltja fel, amiben a gazdálkodó képes önmagát visszahelyezni a biotikus kapcsolatok rendszerébe.
Meggyőződésem, hogy a madár-ember kooperációs termelési szemlélet és a hozzá kapcsolt gyakorlati rendszer képes összekapcsolni a természetközpontú irányzatok széles skáláját: az agroökológiai megoldásokat, regeneratív mezőgazdasági célkitűzéseket és fenntartható élelmiszertermelési rendszereket. A megfelelő ökológiai szemléletű gyakorlati intézkedésekkel karöltve képes növelni a biológiai sokféleséget, támogatni az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését, képes segíteni a talaj funkcióinak és egészséges élővilágának helyreállítását, segíthet a mezőgazdaság szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni ellenálló képességének megteremtésében, és képes csökkenti a gazdaságok kiadásait is.
