Miért éppen a madarak?
Az ember és madár kapcsolatok nemcsak rendkívül komplexek és sokszínűek, hanem az élet szinte minden területén összefonódnak és kölcsönösen hatnak egymásra.
Madaraink, a biodiverzitás indikátorai
Bolygónk madarai a biocönózis kulcsfontosságú tagjaiként egyben kiváló biodiverzitás indikátorok is. A vizsgálatuk során feltárt fajösszetételi adatok és az egyedsűrűségük mutatószámai érzékenyen jelzik a körülöttünk zajló környezeti változásokat- a madárállományok alakulása előbb és nagyobb léptékben figyelmeztet bennünket természeti erőforrásaink nem megfelelő használatának veszélyeire, mint bármelyik másik növény- vagy állatcsoport a Földön.
Nélkülözhetetlen magterjesztők és beporzók
Az elmúlt évek kutatásai során több trópusi erdőről is kiderült, hogy a madarak terjesztik fás fajainak akár 92%-át, köztük az eddig legtöbbet mért esetben 85 fafajt, 182 ehető növénynemzetséget, 153 gyógynövényt, 146 dísznövényt és 84 egyéb gazdasági vagy kulturális célú növénynemzetséget. A madarak világszerte több, mint 1500 kultúrnövény faj és a gyógynövényfajok 3-5%-ának beporzását végzik- ezeknek háromnegyede nem képes önbeporzásra. Ráadásul a különböző kereskedelmi növényekkel foglalkozó kutatásokból kiderül, hogy a madarak több esetben jobb minőségű beporzást is biztosítanak, mint a rovarok.
Madarak és a gyomszabályozás
A madarak nagymértékben hozzájárulhatnak a gyommagvak kimerüléséhez, ami különösen fontos az olyan gazdálkodási rendszerekben (például ökológiai gazdaságokban), ahol a herbicidek használata korlátozott, vagy egyáltalán nem lehetséges. A gyommagvak elfogyasztásával hatékonyan csökkenthetik a felszíni gyommagvak számát a termőföldeken, jelentősen csökkentve ezzel a gyommagbankot is.
A galambfélék sok dudva-magot megesznek, a tengelic és a zöldike is gyommagvakkal etetik fiókáikat, a kenderike és a mezei veréb ősszel csapatosan járják a kaszálatlan, gazos területeket, ahonnan jelentős mennyiségű gyommagvat szedegetnek fel, de a falusi kertekben mostanában egyre nagyobb számban feltűnő balkáni gerlék sem tétlenkednek: előszeretettel szedik fel a szulák keserűfű magjait, de kedvelik a madár keserűfüvet és a fakó muhart is- magjaikat nagy mennyiségben is képesek eltávolítani a területről. A haszonmagvak és gyommagvak fogyasztási mértékének összehasonlító vizsgálatai pedig azt is bebizonyították, hogy a nem csapatosan a földekre járó gerlék háromszor több gyommagot fogyasztottak, mint haszonmagot.
Pótolhatatlan szerep a kártevőirtásban
A madarak egészen a petéktől kezdve fejlődésük minden állomásában pusztítják a kártevőket- minden évszakban, szünet nélküli folytonosságban. Már az elszaporodásuk kezdetén ritkítják őket, így a megelőzésben hatalmas szerepük van. A madarak rovarirtó tevékenysége télen sem áll le, az itt maradó fajok (például a cinege, a fakúsz, a csuszka és a harkály) télen a hernyófészkekben, kéregrepedésekben áttelelő rovarokra, bábokra és petékre vadásznak. A madaraknak magas a testhőmérséklete (41-42 celsius fok), és a szervezetükben zajló gyors égési- illetve lebontási folyamat miatt alaptevékenységük a folyamatos táplálkozás. Egy cinege naponta akár 1500 rovarpetét is képes elpusztítani, a királyka, a szürke légykapó és a rozsdafarkú egy nap alatt akár ötszázszor is vihet eleséget fiókáinak, az őszapó pedig akár háromszáz bokorágat is átvizsgál óránként a táplálék reményében.
Madarak, a gazdálkodók segítői
A madarak biológiai kártevőirtásban betöltött szerepe vitathatatlan: aktív szerepet játszanak a megelőzésben, a kártevők egyedsűrűségének gyérítésében, az inváziók megakadályozásában, a fajok közötti egyensúly fenntartásában és ezzel nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi hasznot is jelentenek az ember számára. Egy 2021-ben publikált, globális meta-analízisen alapuló kutatás 55 írásmű és 179 esettanulmány elemzése és összevetése után arra az eredményre jutott, hogy a vadon élő madarak összességében nettó hasznot jelentenek a mezőgazdasági termelésre- csökkentik a terméskárokat és növelik a terméshozamot.
Az ökoszisztéma motorjai
Vándorló madárfajaink összekapcsolják az ökoszisztéma szerteágazó folyamatait, így képesek olyan kapcsolatok megteremtésére és fenntartására, amelyeket nagy távolságok és időbeli eltérések választanak el egymástól. Ökológiai funkcióik a talajteremtéstől egészen a főemlősök viselkedésének alakításáig terjednek. Táplálkozásuk révén mobil kapcsolatként működnek, amelyek energiát adnak át az ökoszisztémákon belül és azok között is- így hozzájárulnak az ökoszisztéma működéséhez és ellenálló képességének fenntartásához.
